Tartalom ajánló

A térdízület belső oldalsó ligamentuma

Betekintés: A térdizület ortopédiai betegségei és műtéti kezelésük

Hogyan előzzük meg és kezeljük a térd elülső keresztszalagjának sérülését. Elmélet és gyakorlat, statisztikai adatok. Az elülső és hátulsó jelző a szalagoknak a tibián sípcsonton való letapadási pontjára utal; az elülső keresztszalag LCA a combcsont hátulsó alsó végéről fut le a sípcsont elülső-belső felére. A LCA-t valójában két jól elkülöníthető rostköteg alkotja, az antero-mediális és a postero-laterális köteg.

Összességében ez a szalag a hajlítás flexió és nyújtás extenzió végén feszül meg, és korlátozza a tibiának a femurhoz képest előre és oldalra irányuló elmozdulását. A térd anatómiája: kiemelten az elülső és hátsó keresztszalagok és a mediális is laterális meniscusok.

Ez gyakrabban fordul elő nők esetében, és olyan sportok gyakorlásakor, amelyek nagy sebesség melletti gyors irányváltásokkal és gyakori ugrásokkal járnak, más játékosokkal való testi ütközésekkel együtt labarúgás, kosárlabda, amerikai foci, síelés. Mivel kiemelten a sportokhoz kötődő sérülésről van szó, főként viszonylag fiatal és fizikailag aktív alanyokat érint. Annak ellenére, hogy számos prevenciós programot dolgoztak ki a LCA sérülésének megelőzésére, ennek előfordulási gyakorisága nem csökkent az elmúlt 10 évben; átlagosan minden két sportévadban csapatonként egy ilyen sérüléssel lehet számolni.

a térdízület belső oldalsó ligamentuma ha a könyök ízülete fáj

Ezek az adatok főként profi labdarúgó-csapatokat érintő felmérésekből származnak, tehát az adatokat mint maximális számokat kell értelmezni.

A LCA sérülése hosszú leállást jelent; a manapság rendelkezésre álló igen fejlett sebészeti technikák ellenére semmi garancia nincs a visszaesés elkerülésére. A sportorvosi besorolás alapján a LCA sérülés a "severe injury" súlyos sérülés kategóriába esik, mivel a sportolás felfüggesztése nál több napig tart. A sebészeti beavatkozás után előreláthatóan átlagosan 6 hónapig tartó rehabilitációra van szükség, bár ennek pontos időtartamát mindig az aktuális helyzetelemzés alapján határozza meg a sebész.

Látható, hogy a nőnemű alanyok gyakrabban sérülnek. Ez a pozíció gyakrabban figyelhető meg  női sportolóknál, és kevésbé gyakori és kevésbé markáns a férfiaknál.

Térdsérülések

Ebben a konkrét helyzetben a LCA maximálisan megfeszül és —megváltozott neuromuszkuláris ellenőrzés vagy közvetlen behatás esetén— elérheti a kritikus pontot és elszakadhat. Egy új tanulmány kimutatta, hogy a labdarúgásban három sérülési mechanizmus a leggyakoribb, és ezek többnyire a védekezési fázisban fordulnak elő és nem függenek össze a térdre irányuló közvetlen fizikai behatással. A leggyakoribb mechanizmus az, amikor egy játékos letámadja a labdát és kinyújtja a lábát, hogy szerelést végezzen.

Ekkor a támasztóláb térde valgus irányba megy és a LCA szakadását okozza.

Az elülső keresztszalag — továbbiakban LCA — elvesztése nem csupán a térdízület kinematikáját változtatja meg, hanem gyakran súlyos degeneratív elváltozásokat is okoz.

A szerelés iránya fontos elem: a sérülő játékos általában 30 és 90° közötti irányváltást végez a labda elérése érdekében. A második mechanizmus, amikor a játékos felugrik az érkező labda azonnali továbbrúgása érdekében, és instabil egyensúlyi helyzetben érkezik a talajra. Ebben az esetben a két játékos érintkezhet ütközhet is, de ez nem érinti szükségképpen a sérülő térdet. A harmadik mechanizmus nem kapcsolódik közvetlen vagy közvetett fizikai érintkezéshez.

A sérülést okozó mozgás a felugrásos fejelés utáni egylábra érkezés.

a térdízület belső oldalsó ligamentuma ízületi fájdalom éles

Ebben az esetben a játékos törzse gyakran oldalra és hátra hajlik a talajra érés pillanatában. A közvetlenül a térdet érő traumákból származó sérülések nem gyakoriak, általában akkor fordulnak elő, amikor a térdet olyan erős fizikai behatás éri, ami markáns valgizáló stresszt jelent.

Az említett tanulmányban vizsgált dinamikák kizárólag mérkőzésjáték során előforduló helyzetekre vonatkoznak, tehát nem állnak rendelkezésre adatok az edzések során előforduló lesérülésekről és ezek dinamikájáról; mindazonáltal indokoltnak tűnik azt feltételezni, hogy a mechanizmusok hasonlóak a mérkőzésen megfigyeltekhez.

A fényképen jól látható a fehér mezes játékos jobb térdének valgizáló összecsuklása. Ez a pozíció gyakran egyenértékű a LCA sérülésével.

  1. Oldalszalag MCL — medialis collateralis ligament sérülés A két erős oldalszalag megakadályozza, hogy a két hosszú csont  comb és sípcsont egymáshoz képest oldalra billenjen-nyíljon.
  2. A térd diszlokációjának kezelése
  3. Térdízület és mozgásai - PDF Ingyenes letöltés
  4. Afluton együttes kezelés

A fenti képsoron azt a mozgást mutatjuk be, ami a leggyakrabban vezet a LCA szakadásához, Waldén megfigyelése szerint. A D fényképen megfigyelhetjük a Porto játékosa jobb térdének valgizáló dinamikáját. Gyakoriság szempontjából a második legfontosabb károsító mechanizmus, amikor a védő súlypontemelkedést végez a labda továbbrúgása érdekében és instabil egyensúlyi helyzetben érkezik a talajra — ezt láthatjuk a fenti képsoron.

Térd elülső keresztszalagjának (LCA) sérülései – a fizioterapeuta válaszol

Itt is a jobb oldali térd sérül. Ezen a képsoron azt láthatjuk, hogy a Barcelona FC ös számú játékosa fejelés után egy lábra érkezik, és a jobb térde valgizálva összecsuklik.

a térdízület belső oldalsó ligamentuma a kézízületek krónikus ízületi gyulladása

Erre a kérdésre a válasz két részből áll: mit lehet tenni a megelőzés érdekében, és mit lehet tenni rögtön a sérülést követően. Egy as tanulmány azonban azt jelezte, hogy néhány világhírű profi csapatnál végzett felmérések szerint a súlyos a térdízület belső oldalsó ligamentuma tekintetében a preventív hatás minimális volt.

Térdízület és mozgásai

Sérülés esetén a sportoló valószínűleg úgy fogja leírni a történteket, hogy pattanó hangot hallott, és azt érezte, hogy a térde nem tart tovább, instabil. Az ízület a legtöbb esetben nagyon megduzzad a középső geniculáris artéria roncsolódása miatt, amely ér nagyon szoros kapcsolatban van a LCA-szal.

Ha fennáll a keresztszalag sérülésének gyanúja, akkor a sporttevékenységet azonnal abba kell hagyni, az ízületet azonnal jegelni kell, és a játékost szakemberhez kell küldeni, aki pontosan fel tudja mérni a helyzetet.

Ez nemcsak a fájdalmat csökkenti, hanem a csípőízület kezelése csalás közben vizsgálatok különösen az MR hatékonyságát és pontosságát is fokozza. Ha a klinikai vizsgálatok sérülést állapítanak meg és az MR megerősíti a diagnózist, a legelterjedtebb kezelési módszer a műtéti beavatkozás. A LCA izolált sérülése esetén az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít a konzervatív kezelés, de egyelőre kevés sebész javasolja ezt a módszert.

Ezen stabilitásbeli különbségek hosszú távú következményeit egyelőre nem tudjuk felmérni; azt feltételezzük, hogy ezek oka főként a térd gyorsabb ízületi degenerációja, amely degeneráció egyébként a műtött alanyok esetében is bekövetkezhet. Funkcionális szempontból nem figyeltek meg különbséget a műtéten átesett és a nem-invazív kezelést választó alanyok között.

Elülső keresztszalag-sérülés – kialakulása, tünetei

Számos a térdízület belső oldalsó ligamentuma technika létezik a keresztszalag pótlására és funkciójának helyreállítására. A saját testből származó szalagpótlás nagyobb mértékű ízületi stabilitást biztosít és ezért mindig ez az első opció. Nem mutatkozik számottevő különbség a két saját testből származó szalagpótlási technika eredményei között; úgy tűnik, hogy a patella-ín használata csökkenti az új szalag leválásának valószínűségét, míg a hamstring-inas pótlás után kevesebb fájdalom jelentkezik a rehabilitációs fázisban.

A konzervatív kezelés tekintetében nincsen egységes protokoll kidolgozva, mindenesetre ez mindig a térdközeli izmok megerősítésére és ezek funkciójának optimalizálására irányul.

Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

Nagy érdeklődést keltett a Premier League egyik játékosa, aki műtétileg nem kezelt LCA sérüléssel játszik. Az első kettő azzal az erős feszüléssel magyarázható, amelynek a képletek ki vannak téve a LCA elszakadásának pillanatában. A csontrendszer is érintve lehet törés nélkülmert violens módon kerül érintkezésbe. Így vérömleny alakul ki a csontkéreg szintjén.

Ez az MR által gyakran kimutatott  tény. Ezen az MR által nyert képen a femur condylus csontkérgén és a laterális tibiális tálcán lévő vérömleny a csonton lévő világos foltként jelentkezik a képen a csont sötétebb színű. Sajnos a gyakorlatban ez nem a térdízület belső oldalsó ligamentuma történik meg.

A műtét utáni kezelés többrétű: az elsődleges cél az új szalag védelme és leválásának megakadályozása; ezután foglalkozunk az ízület komplett mobilitásának, az térdre ható izmok erejének és ellenőrzésének helyreállításával.

A rehabilitációs folyamat meglehetősen hosszú, nagy a térdízület belső oldalsó ligamentuma jelent a fizioterapeutának és erőfeszítésekkel teli folyamatot a sportolónak. A végső cél természetesen a sérülés előtti tevékenységi szinthez való visszatérés és a visszaesések megelőzése. Továbbá a betegek a legtöbb esetben utólag is elégedettek ilyen irányú döntésükkel. A kezelés ebben az esetben is az ízület és a rá ható izmok normális funkcióinak helyreállítását célozza meg, a sporttevékenység akadálytalan folytatása érdekében.

Annak ellenére, hogy a felnőttekkel végzett kezelések tapasztalati eredményei jók, léteznek régebbi keletű és egy kis létszámú csoportra vonatkozó felmérések, amelyek a konzervatív módszer csekély sikerességét mutatják 13 éves kornál fiatalabb fiúgyermekek esetében. Azt a következtetést vonhatjuk le tehát, hogy mindkét kezeléssel kielégítő eredmények érhetők el, de jelenleg nem lehet eldönteni, hogy a kettő közül melyik a jobb vagy hatékonyabb.

A korai fázisban az ízület teljes mobilitásának helyreállítása szempontjából nagyon fontos a térdízület passzív mobilizálása A rehabilitációs folyamat későbbi fázisaiban az erősítő és a neuromuszkuláris ellenőrzést segítő gyakorlatokra helyeződik át a hangsúly; ez látható a fényképen A LCA rehabilitációját a fizioterápia területén belül mindig nagy érdeklődés követi és folyamatos kutatás és vita tárgya; számos megfontolandó pontot kínál a fizioterapeuta számára, lehetővé téve, hogy a kezelést az egyes páciensek sajátos igényeihez igazítsa.